Tanácsok hozzátartozóknak

Nem csak a szerencsejátékos, de a hozzátartozók is hajlamosak a legvégsőkig ápolni azt a hitet, hogy „minden rendben van” vagy, ha vannak is problémák, ezek megoldódnak, igazán nagy baj nincs.

Ennek több oka van. A család, éppúgy, mint a játékos maga, alapvetően arra törekszik, hogy pozitív, egészséges képet tartson fenn saját magáról és az egyes tagjairól is. Ennek érdekében kisebb-nagyobb torzításokkal él, hajlamos az ellentmondó információk és jelek kizárására, figyelmen kívül hagyására. Ugyanúgy, mint a játékos esetében, ezek a torzítások tudattalanul működnek, s céljuk a pozitív kép fenntartása.

Ezen túlmenően, a változás soha nem egyik napról a másikra történik, hanem rövidebb-hosszabb folyamat következménye. Ennek eredménye, hogy a családtagok hozzászoknak a tünetekhez, ami először megütközést kelt, az lassan természetessé, elfogadottá válik.

A játékos mindeközben ígéri a problémák megoldását, s ez iránt a család többnyire megértéssel, bizalommal, reménnyel fordul. Ez az idő megint csak a hozzászokást is segítheti. A probléma elfogadása ráadásul nem csak befelé, de kifelé is nehéz. A „mit gondolnak” a szomszédok, a tágabb rokonság, a munkatársak mind olyan tényezők, amelyek hátráltatják a problémával való szembenézést. Sokszor, a játékos titkolózásához, sajátosan partner a család, s a családtagok, a remény fenntartásának érdekében, inkább próbálnak hinni a szerencsejátékos családtagnak, mint szembesülni a valódi problémákkal.

Ahogy említettük, ezeknek a folyamatoknak a nagy része nem tudatos, és ily módon a probléma felismerését pont az segítheti, ha kifejezett erőfeszítést tesz a család a helyzet tudatos értékelésére. Ehhez ugyanazt, a figyelmeztető jeleket felsoroló listát érdemes használni, amelyet a „Figyelmeztető jelek” menüben gyűjtöttünk össze.

  • Egyre nagyobb összeget kell kockáztatnia ahhoz, hogy ugyanazt az izgalmat élhesse át, mint korábban
  • Gyakran minden gondolatát a játék tölti ki, tervezgeti a következő játékot és az ahhoz szükséges pénz előteremtését
  • Nyugtalanná, feszültté válik a játék hiányában, vagy ha valamiért nem tud annyit játszani, mint amennyit szeretne
  • Erőfeszítéseket tesz arra, hogy kevesebbet játsszon és/vagy kevesebb pénzt kockáztasson a játékkal, de ezek a kísérletek ismételten nem járnak sikerrel
  • Azért játszik, mert rossz kedve van vagy gondterhelt, és hogy a játék segítsen elterelni a gondolatait a problémáiról
  • Azért játszik, hogy visszanyerje a pénzt, amit korábban már elveszített
  • Titkolózik vagy hazudik az ismerőseinek, családjának arról, hogy játszik-e, vagy hogy mennyit játszik, vagy arról, hogy milyen tartozásai vannak
  • Pénzt kér kölcsön annak érdekében, hogy játszani tudjon vagy fizetni tudja a tartozásait
  • Problémái vannak a munkája és mindennapi feladatai ellátásában, valamint kapcsolataiban és családjában konfliktusok alakulnak ki a játék miatt