Van valami varázslatos abban a pillanatban, amikor az első fényfüzér felkerül a könyvespolcra. Nem azért, mert tökéletesen áll, őszintén szólva nálunk mindig van egy makacs izzó, ami úgy dönt, hogy inkább pihen, hanem mert onnantól kezdve minden apró mozdulat az ünnep része lesz. Idén elhatároztam, hogy nem rohanok. Nem lesz „még egy e-mail”, „még egy gyors bevásárlás”, hanem hagyom, hogy a december tényleg december legyen.